Felnövünk...

Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza! És ezeket mind akkor veszed észre, mikor felnőttél, s már nem tudod visszapörgetni az időt......

Ne menj el...

                                                                                   Ne menj el....

Ne menj el! Ne hagyj itt! Félek egyedül a szobában, félek, hogy többé nem jössz vissza, többé nem látlak... Belehalnék a fájdalomba. Félek, hogy ő eljő, s te nem leszel itt, hogy megvédj. Elvinne, nem eresztene. Egy ócska, sötét szobába zárna, s éheztetne. Nem hagyna nyugodni, s te nem volnál itt, hogy az álmok földjére kísérj. Nem élném túl a napot, mely máskor boldog kacajunktól hangos, ám akkor könnyeimben úszna. S ami a legfontosabb, nem lennél velem, hogy megölelj, s szeress. Kérlek, ne menj el, ne hagyj itt!

Felesleges számok

Felesleges számok...

Tudod mi a legrosszabb? Amikor megismertelek akkor egy sima barátságnak indult minden.Nem gondoltam volna, hogy többet érzek majd. Aztán megismertük egymást jobban, s rájöttünk, hogy rengeteg közös van bennünk. Egyre jobban kezdtem érezni, hogy beléd szeretek, mondjuk először én sem hittem el. Hihetetlen volt az érzés, hogy ilyen hamar szerelmes leszek, de nem bántam meg, mert egy különleges srácra találtam. Most már csak arra tudok gondolni, hogy mennyire hiányzol, nagyon szeretlek, és minden percben...pillanatban csak veled szeretnék lenni. Csak ölelni téged, csókolni, s érezni a szereteted. De hirtelen ez az álom romba dőlt, egy fölösleges szám miatt... Pedig a barátságban, a szerelemben a kor, a súly, és a magasság csak felesleges szám.

Szabadság

Szabadság...

Néha úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár, ki a kék égbolton szeretne repülni, de nem engedik. Akárhányszor próbálkozik minél kisebb lesz a ketrec, s ezzel a hely is, hol mozoghat. A végén már nem lesz helye, hol mozoghat,s ebbe beleőrül, majd mikor kiengedik egy kicsit, az idő elrepül, akárcsak ő az égbolton. Többé nem akar visszamenni a ketrecbe, szabad akar lenni...örökké. Ám tudja, ha nem megy vissza, rátalálnak, s még kisebb ketrecbe zárják őt. Visszaindult berepült a ketrecbe, mely nagyobb volt, mint mikor ott hagyta. Másnap újra szenvedett a szabadság hiányától, de pár nap.múlva újra kiengedték a kismadarat. Napról napra nagyobb lett a ketrec, s naponta kiengedték őt. Újra szabadnak érezte magát...