Szabadság...
Néha úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár, ki a kék égbolton szeretne repülni, de nem engedik. Akárhányszor próbálkozik minél kisebb lesz a ketrec, s ezzel a hely is, hol mozoghat. A végén már nem lesz helye, hol mozoghat,s ebbe beleőrül, majd mikor kiengedik egy kicsit, az idő elrepül, akárcsak ő az égbolton. Többé nem akar visszamenni a ketrecbe, szabad akar lenni...örökké. Ám tudja, ha nem megy vissza, rátalálnak, s még kisebb ketrecbe zárják őt. Visszaindult berepült a ketrecbe, mely nagyobb volt, mint mikor ott hagyta. Másnap újra szenvedett a szabadság hiányától, de pár nap.múlva újra kiengedték a kismadarat. Napról napra nagyobb lett a ketrec, s naponta kiengedték őt. Újra szabadnak érezte magát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése