Ne menj el...

                                                                                   Ne menj el....

Ne menj el! Ne hagyj itt! Félek egyedül a szobában, félek, hogy többé nem jössz vissza, többé nem látlak... Belehalnék a fájdalomba. Félek, hogy ő eljő, s te nem leszel itt, hogy megvédj. Elvinne, nem eresztene. Egy ócska, sötét szobába zárna, s éheztetne. Nem hagyna nyugodni, s te nem volnál itt, hogy az álmok földjére kísérj. Nem élném túl a napot, mely máskor boldog kacajunktól hangos, ám akkor könnyeimben úszna. S ami a legfontosabb, nem lennél velem, hogy megölelj, s szeress. Kérlek, ne menj el, ne hagyj itt!