Búcsú

Búcsú...

 

Ki vagyok én? Egy titkos hódoló, ki csak ma este ír neked, utána porrá hull, s a szél elfújja. Majd nem fogsz rá emlékezni. Örökké elfelejted, s talán a létezéséről sem fogsz tudni. Ez vagyok én: egy senki, kit elfúj a szél.

 

De ha megtudnád, hogy ki vagyok, nem érdekelne, hogy mit érzek irántad, s gonoszul ellöknél magadtól. Nem érzed át a fájdalmam, mely néha éget, de reménykedem, hogy egy szép napon, majd elfogadsz annak, aki vagyok.De addig minden éjszaka elgyengülök, de amint a Nap felkel újra felveszem az álarcot.

 

Ahhoz nem kellett ok, vagy tán te magad voltál az, mely miatt mélyen szunnyadó érzéseim a felszínre törtek?! Tán észre sem veszel vagy, ha igen, porba tiporsz, s gyűlöleted mutatod irántam. Fáj.

Fájnak a kimondatlan szavak, melyeket magamban kell tartanom, s fáj a tudat, ha kimondom őket, újra porba hullok..

 

A Nap néhány óra múlva felkel, porrá hullok, s elfúj a szél. Már csak egy emlék maradok, mely talán fáj, de még is boldogságot okoz. Talán egyszer visszatérek, s reménykedem abban, hogy akkor majd másképp tekintesz rám. Talán van esély arra, hogy ne csak egy álom legyél, hanem maga a VALÓSÁG.